 |
Európai jog: Az ismeretlen univerzum
Camille Flammarion, "L`Atmosphere. Météorologie Populaire", 1888
A fenti képet az emberek gyakran használják, kiszínezik, jelentését mégis
sok esetben rosszul értelmezik. Itt nem egy középkori fametszetről van szó,
hanem egy viszonylag modern, újkori képről, amely a francia Camille
Flammarion 1888-ban megjelent könyvében került először nyilvánosságra és az
atmoszféra létezését illusztrálja. A képaláírás azonban már akkor is
kétértelműen hangzott: „Egy középkori misszionárius jelenti, hogy megtalálta
azt a pontot, ahol ég és föld találkozik.
Nagyon gyakran gondolják, hogy a művész ezzel a képpel az ember
megismerés iránti vágyát akarta szimbolizálni. Így sokáig élt az a
feltételezés, hogy a kép a reneszánsz ember szellemi ébredését
szimbolizálja, amint a régi, beszűkült elképzelések megdőltek és új
univerzumokat fedeztek fel, ahol az emberiség ébredezni kezdett és a fejét
kidugta az addig a teljes univerzumnak tartott búra alól.
Számunkra, jogászok számára ez a kép annak az illusztrációja, aminek a
munkánkban – mindegy, hogy az ügyvédi, bírói vagy ügyészi hivatás –
mindennap meg kellene történnie, de sajnos mégis ritkán történik meg: A
nemzeti jog jól ismert világából kidugni a fejünket és eseteink mindennapi
feldolgozásánál és mindenek előtt megoldásánál az európai jogot figyelembe
venni.
Az európai jog mindenhol jelen van
Manapság az Európai Unió 27 tagállamának a parlamentjeiben elfogadott
jogszabályok, törvények és egyéb normák körülbelül 80%-ára van hatással az
európai jog. Ez azt jelenti, hogy a német vagy akár a magyar törvények 4/5
része európai jogi természetű. Az európai jogot, annak alapelveit,
hatásmechanizmusát és értelmezési módját azonban kevesen ismerik, így csak
minden ötödik törvényt alkalmaznak helyesen. Ezek ijesztő számok, ha azt
nézzük, hogy a jogalkalmazók nagy többsége soha nem ismerte meg igazán az
európai jogot és a mai napig nem tudja helyesen alkalmazni. Az Európai
Parlament új kutatásai ezt aggasztó módon megerősítik.
Az európai jog ilyen mértékű mellőzésének a hátterében az elterjedt tévhit
áll, hogy például a büntetőjogra semmilyen hatása nincsen, vagy az hogy a
tulajdonképpeni jogalkalmazásban, például peres eljárásban sincs hatása.
Egyrészt ez az általánosítás soha nem volt igaz, másrészt az elmúlt tíz
évben a helyzet lényegesen megváltozott.
Nincs határokon átnyúló polgári eljárás európai jog
nélkül
Aki manapság olyan pernek részese, melyben az egyik félnek a lakóhelye vagy
székhelye egy másik tagállamban van, nem kerülheti el, hogy az európai
úgynevezett Brüsszel I. Rendelet szabályozásaival találkozzon. Ha valaki egy
ilyen perben nem hozzáértő módon lép fel, nagy károkat okozhat, olyanokat,
amelyek egyébként elkerülhetőek lettek volna.
Az Európai Uniónak számos további, hasonlóan fontos rendelete van a
kézbesítésről polgári perekben, bizonyíték felvételről, az európai fizetési
meghagyásról, az úgynevezett “kis értékű követelések“ (2.000,- €-ig terjedő
követelések) érvényesítéséről és további rendeletek előkészítése is
folyamatban van. Tanácsot adni egy ügyfélnek anélkül, hogy ezeket határokon
átnyúló jogesetekben használatos szabályozásokat ismernénk, felelőtlenség.
Az egész nemzetközi magánjog Európa-szerte harmonizált.
Azt, hogy melyik jog alkalmazandó határokon átnyúló tényállás esetén a
szerződésekhez kötődő vagy közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési
ügyekben szintén két új – Róma I. és Róma II. - európai rendelet szabályozza
Európa szerte. A régebbi magyar, a nemzetközi magánjogra vonatkozó
törvényerejű rendelet gyakorlatilag már nincs hatályban, az öröklési jogra
és a családi jogra vonatkozó egyes részein kívül, de az Európai Unió
illetékes szervei már itt is hozzákezdtek a harmonizációhoz. Mit gondol hány
hivatásos jogalkalmazó tudja ezt? 10 %? 5 %? Mindenesetre túl kevés.
A büntetőjogban is óriási jelentősége van az európai
jognak
A hosszú időn keresztül „európai jog mentes“-nek tartott büntetőjogra is
egyre nagyobb befolyást gyakorol az európai szervezetek által kibocsátott
jog. Például az un. „európai elfogatóparancs“ lehetővé teszi magyar
állampolgárok más európai országokba történő problémamentes kiadatását. Az
is megeshet, hogy egy törvénytisztelő állampolgár hirtelen abban a
helyzetben találja magát, hogy kiadatatási letartóztatásban van, mert egy
olyan például Németországban kiadott elfogatóparanccsal szembesül, amit,
akkor kell kiadni, amikor a gyanúsított külföldön van. Az arányosság
bizonyítása nélkül, és anélkül, hogy a magyar hatóságoknak lehetősége lenne
megvizsgálni, hogy fennáll-e az alapos gyanú. Így megtörténhet, hogy egy
külföldi nyaralás során egy másik autó visszapillantó tükrének véletlen és
általunk nem is észlelt leszakítása például egy munkahelyen történő
letartóztatáshoz vagy 30 nap kiadatási letartóztatáshoz vezethet, mivel
annak az országnak a hatóságai, ahol a nyaralást eltöltöttük cserbenhagyás
miatt elfogatóparancsot adtak ki. Az irodámban már találkoztam olyan
esetekkel, ahol még ennél kisebb dolog miatt is elfogatóparancsot hajtottak
végre. Ez valószínűleg az érintettek számára az európai jog nagyon
kellemetlen és kétséges alkalmazása.
Jogvédelem az európai jogban: egy egészen egyedülálló
rendszer
Hogyan működik ez az európai jog, amelyet olyan kevesen ismernek és mindenek
előtt, hogyan tudja az ember ebben a rendszerben megvédeni magát, hogyan
tudja elérni, hogy az helyesen érvényesüljön? Az európai jogban a jogvédelem
egy alapfeltételezésből indul ki: a nemzeti jogásznak az európai jogot
hivatalból ismernie és alkalmaznia kell. Ezen múlik az európai jog
zökkenőmentes működése. A nemzeti bíróságok az európai jogot a saját nemzeti
rendszerükön belül alkalmazzák és a jogkeresőknek úgy biztosítják jogaikat,
ahogyan az EU azt rájuk bízta. Az EU rendeletei ugyanúgy közvetlenül
alkalmazandóak, mint egy nemzeti törvény, az irányelvek átültetésre kerülnek
a nemzeti jogba és így fejtik ki hatásukat, lehetőleg szintén közvetlen
alkalmazással. Mit lehet azonban akkor tenni, amikor a nemzeti bíróságok nem
alkalmazzák az európai jogot? Akkor sajnos úgy tűnik, hogy az európai jognak
ez a hatása füstbe megy. Az európai alapító atyák és a luxemburgi bírák
olyan felelősségteljes, szakértő nemzeti bírákkal számolnak, akik teszik a
kötelességüket és egy olyan jogi rendszert ismernek és használnak, amely
Németországban már több mint ötven éve érvényben van. A valóság sajnos mást
mutat. De mit lehet tenni?
Pereskedés az Európai Bíróságon Luxemburgban?
Mi történik akkor, illetve mit tehet az ember, amikor a nemzeti bíróságok az
európai jogot nem ismerik, vagy nem akarják alkalmazni? Nagyon gyakran
hallani, de nem csak ilyenkor: akkor az Európai Bíróság elé visszük az ügyet
Luxemburgba! Ez sajnos egy alapvetően hamis elképzelés. Nem létezik olyan,
hogy „az Európai Bíróság elé vinni az ügyet!“ Az Európai Unió Bíróságának
nincsen hatásköre olyan egyéni panaszokkal foglalkozni, amelyekkel
állampolgárok fordulnak hozzá, mert egy nemzeti bírósági eljárásban
helytelenül vagy nem alkalmazták az európai jogot. Az Európai Unió Bírósága
nem egy legfelsőbb felülvizsgálati fórum, ahova akkor fordulhatna az ember,
amikor a nemzeti bíróságok előtt veszített. Ebben az esetben talán a
Strassburgi Emberi Jogok Bíróságára gondolhatna az ember, de csak abban az
esetben, ha az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértéséről van szó. Az
egyén semmilyen körülmények között nem fordulhat beadványával az Európai
Bírósághoz, eltekintve attól a néhány kivételtől, amelyek az „első fokú
bíróság“ illetékessége alá estek. (Perek az EU szervezeteinek intézkedései
ellen vagy az EU alkalmazottai által okozott károk). Ezek a kivételek csak a
tényállások nagyon szűk körét érintik, amelyek az átlagpolgár életében
aligha játszanak szerepet, teljesen mások, mint az európai jog mindennapi
használata a nemzeti jogrendszerben. Egyébként ezeken a kivételeken kívül
nincs lehetőség arra, hogy egy esettel az Európai Bírósághoz forduljunk. Ha
mégis így teszünk, azonnali elutasításra számíthatunk. Hogyan kerülhet akkor
valaki mégis Luxemburgba az Európai Bíróság elé? Hogyan került a híres Tanja
Kreil eset – a fiatal elektroműszerész lány története, aki szeretett volna
belépni a német hadseregbe és az esete szükségessé tette az Alkotmány
módosítását – az Európai Bíróság elé?
Az előzetes döntéshozatali eljárás és annak buktatói
Tanja Kreil, egy fiatal, szimpatikus és csinos elektroműszerész
mindenképpen szeretett volna belépni a német hadseregbe, ott szolgálni és
magát a Leopárd páncélosok javításában tovább képezni. A meghirdetett
állásra jelentkezett, amit területi hadkiegészítő parancsnokság elutasított
mondván, hogy mind a német katonai törvény, mind az alaptörvény 12. cikke
szigorúan tiltja, hogy nők fegyveres szolgálatot teljesítsenek. Kreil
asszony ezt diszkriminációnak értelmezte és ügyvédhez fordult, aki az ügyet
a Hannoveri Közigazgatási Bíróság elé vitte és ott feltárta az ellentmondást
a német Alkotmány, a katonai törvény és egy 1976-os irányelv között. A
közigazgatási bíróság az előtt a feladat előtt állt, hogy ebben az esetben
döntést hozzon és így oldja meg az esetet, de kétségei voltak arra
vonatkozóan, hogy mi lenne helyes. A kétségei elsősorban az irányelv és az
Alkotmány - mint a nemzeti hierarchiában legmagasabb szintű norma - közötti
ellentmondásokból adódtak. Mit tett a bíróság? Élt azzal a lehetőséggel,
hogy az ügyet a luxemburgi Európai Bíróság elé vigye és ott kérje az európai
jog autentikus értelmezését. Ehhez a nemzeti bíróság hozott egy megfelelő
döntést, felfüggesztette az eljárást, és az aktákat megválaszolásra
Luxemburgba küldte. Ezt „előzetes döntéshozatali eljárás“- nak nevezik, azaz
az Európai Bíróság bekapcsolódásáról van szó egy kérdés megválaszolásával
arra vonatkozóan, hogy egy európai norma vagy egy ilyen norma érvényessége
hogyan értelmezendő illetve alkalmazandó. Minden bíróságnak megvan a joga
egy ilyen eljáráshoz, ráadásul a legfelsőbb fokon döntő nemzeti bíróságoknak
ez kötelessége is! A Hannoveri Közigazgatási Bíróság tehát az Európai
Bíróságnak tette fel a kérdést és egy idő után arra megkapta a választ,
aminek a következményeit mindannyian ismerjük: a német hadseregben a nők
fegyveres szolgálatot is teljesíthetnek, mivel a német Alkotmányt félre
kellett tenni és az irányelvet közvetlenül kellett alkalmazni – mert az
Európai jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, az Alkotmánnyal
szemben is.
Tanja Kreilnak többszörös szerencséje volt: egy rátermett, szakértő ügyvédje
volt, talált egy ugyanilyen bíróságot, amelynek még a bátorsága is megvolt
ahhoz, hogy ezt a kérdést előterjessze és megkapta Luxemburgban azt, ami
járt neki: teljes jogot egy neki jogosultságot adó irányelv alapján. Tanja
Kreilnak még másban is szerencséje volt (ahogyan azt az ítélet meghozatala
után TV show műsorokban is készségesen elmesélte): még az ítélet kihirdetése
előtt egy érdekes állást kapott a Siemensnél és soha nem kellett egyenruhát
és fegyvert viselnie. Ennek nyilvánvalóan nagyon örült. Ezért manapság sok
nő, aki ezt a foglalkozást választotta magának, szolgálatba léphet a
hazájáért. Köszönhetik ezt Tanja Krei ügyvédjének, az Európai Bíróságnak és
egy bátor, kötelességtudó nemzeti bíróságnak.
Mit tehet az ember akkor, amikor a bíróságok a legfelsőbb fokon sem
terjesztenek elő kérdést az Európai Bíróság felé, de az európai jogot
teljesen figyelmen kívül hagyják vagy rosszul alkalmazzák? Vagy amikor a
bíróságok egészen egyszerűen azt mondják, hogy semmilyen kétségük nincs,
ezért nem kell az ügyet előterjeszteni. Az Európai Unió jogvédelmi rendszere
sokáig nem fedte le ezt az esetet. Megállapodhattak abban, hogy a
jogkeresőnek egyszerűen pechje volt és az európai rendszeren belül csak az
maradt, hogy az Európai Unió Bizottságához forduljon a panaszával, amely
lehetőség szerint a tagállam ellen egy szerződésszegési eljárást
indíthatott, de ez az egyénnek nem sok hasznára vált.
Időközben az Európai Bíróság a szenzációszámba menő 2004-es „Köbler“
ítéletével megtette az első lépést ennek a résnek a betömésére. Most már
megvan a lehetőség, hogy az államot az egyén egy nemzeti bíróság előtt
beperelje, kártérítést követeljen az addig illetékes, az ügyét nem
előterjesztő bíróság mulasztása miatt. A valóságban mindezek ellenére annak
az esélye, hogy egy nemzeti bíróság elé kerül egy azzal kapcsolatos
kártérítési igény, hogy egy másik bíróság mulasztást követett el, igen
csekély.
Láthatjuk, hogy a jogvédelmi rendszer az európai jogban elméletileg egy
okos megoldást talált, ami a gyakorlatban azonban csak korlátozottan
működik. A nemzeti bíróságok részéről több nyitottságra lenne szükség arra
vonatkozóan, hogy az európai joggal foglalkozzanak és azt igazából
megismerjék. Ezt támasztja alá az Európai Parlament állásfoglalása az
európai jog ismeretéről.
Azokban az esetekben, amelyekben az egyén az Európai Uniós jogból származó
jogait szeretné érvényesíteni, nagyok az elvárások az ügyvéddel szemben,
akinek meg kell próbálnia vagy a nemzeti bíróságot meggyőzni vagy legalább
is kétséget ébreszteni a bíróságban olyan módon, hogy a bíróság hajlandó
legyen az ügyet az Európai Bíróság elé vinni.
Keresetek az Európai Emberjogi Bíróságon Strasbourgban
Egy másik európai bíróság, amelyet gyakran – egyébként jogászok is -
összekevernek a luxemburgi Európai Bírósággal - az Európai Emberjogi Bíróság
Strassburgban. Ennek a bíróságnak semmi köze az Európai Bírósághoz, nem is
tartozik az Európai Unióhoz, hanem az Európa Tanács egy szervéről van szó,
47 európai ország szövetségéről, köztük Törökországgal és Oroszországgal,
mely országok köztudottan nem tagjai az EU-nak. Egyik nyilvánvaló eltérés az
Európai Bíróságtól, hogy „Strasbourgba lehet vinni az ügyet“, azaz az
Emberjogi Bíróságnál lehet perelni. Ezt azonban csak nagyon szigorú
feltételek mellett lehet megtenni: egy ilyen kereset tárgya csak az Emberi
Jogok Egyezményének és annak számos jegyzőkönyvének a megsértése lehet.
Leggyakrabban az egyezmény 6. cikkelyében szereplő, a tisztességes
eljáráshoz való jog megsértését kifogásolják. Továbbá a nemzeti jog minden
jogorvoslati eszközét ki kell meríteni és a keresetnek a legutolsó fokon
hozott döntés megismerését követő 6 hónapon belül Strasbourgba kell
érkeznie.
Időközben hatályba lépett az Emberi Jogok Egyezményének 14. kiegészítő
jegyzőkönyve, amely az eljárások Strasbourgba kerülését reformálja meg s azt
acélt szolgálja, hogy a keresetek hatalmas számával - 2010. január 1-jén
100.000 eljárás volt folyamatban – megbirkózzanak.
Ennek a 2010. június 1-jén hatályba lépett reformnak az egyik következménye,
hogy a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy nem odavaló panaszokat könnyebben
el lehet utasítani. Az, hogy ez a reményeknek megfelelően az eljárások
időtartalmát megrövidíti-e még ki kell várnunk. A panaszosoknak ez azt
jelenti, hogy a keresetüket nagyon gondosan előkészítve és megalapozottan
kell előadni, hogy az első akadályt - amikor is egy bíró egyedül
áttanulmányozza azt – venni tudja. Ezekben az eljárásokban is feltétlenül
tanácsos egy hozzáértő és tapasztalt ügyvédet megbízni.
Kompetencia az európai jogban
A Dr. Donat Ebert Ügyvédi Iroda minden fent említett esetben az európai jog
gyakorlatban való megvalósítását végzi. Az iroda már kezdeményezett ilyen
eljárásokat és tisztában van egy előzetes döntéshozatali eljárás, egy
alkotmányos panasz vagy egy strasbourgi panasz nehézségeivel és
kihívásaival. Ráadásul az európai jog csak 2004 óta jelenik meg magyar
nyelven. Az ennél korábban keletkezett jog nem elérhető magyar nyelven,
ugyanakkor az is nagyon fontos és gyakran alkalmazandó. Az iroda német
anyanyelvű vezetője számára a német nyelvű anyaghoz való közvetlen
hozzáférés nem jelent problémát. Az iroda előnyére szolgál továbbá, hogy az
iroda vezetője több – az Európai Bizottság által finanszírozott – a magyar
bírói kar és számos magyar ügyész európai jogi továbbképzésére szervezett
programot vezetett 1999 és 2004 között. Azóta hasonló EU programok keretében
lettországi bírák európai jogi továbbképzését vezette és szlovák, bolgár és
horvát bírák képzésében vett részt szakértőként. Manapság a koszovói bírák
és ügyészek európai jogi képzését vezeti. Ezekből a tevékenységekből adódóan
tapasztalattal és tudással rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy a bírák és a
jogalkalmazók milyen problémákkal találkozhatnak, azokat elemezni tudja és
meg tudja oldani. Az ezekben az országokban élő bírók mentalitását jól
ismeri. Ezen túl számtalan szakértőt ismer az európai jog különböző
területeiről és amennyiben szükséges az ő különleges tudásukat is segítségül
tudja hívni.
Publikációk az európai jogról
"Einführung in das Europarecht"
Einführungsteil zu dem in Ungarn erstellten Handbuch "Das Europarecht in der Praxis"
 PDF Download
"Introduction to European Law"
Eine englische Version der oben zuerst genannten Einführung – wer lieber auf Englisch liest
PDF Download
"Frau Watson"
Einige Gedanken zur Vermittlung des Europarechts
PDF Download
"Gebühren für Firmengründung europarechtswidrig?"
Beleuchtung der Handelsregistergebühren in Ungarn (auf unsere Beschwerde an die Europäische Kommission wurden diese geändert)
Auf ungarisch erschienen in: Európai Jog, 2007, Heft März-April, S. 46-47
PDF Download
Einige Gedanken zur Rolle des Europarechts in Ungarn:
"Wir brauchen eine ungarische Tanja Kreil"
Kommentar zum Schattendasein des Europarechts in Ungarn, Budapester Zeitung vom 11. Juli 2007
PDF Download
Die Republik Ungarn hat bis heute ihr Verzugsrecht nicht den europäischen Vorgaben angepasst (hier blieb eine Beschwerde an
die Europäische Kommission erfolglos – wir warten daher auf die erste Vorlage an den EuGH)
"Die Richtlinie 2000/35 zur Bekämpfung des Zahlungsverzugs im Geschäftsverkehr, insbesondere die Problematik der
Beitreibungskosten"
Auf ungarisch erschienen in: Európai Jog, 2007, Heft September-Oktober
PDF Download
|
