 |
Camille Flammarion "L'Atmosphčre: Météorologie Populaire", Paris (1888),
S. 163
Habár a közösségi jog az EU-tagállamok jogrendszereinek szinte minden
területén érvényre jutott, sok jogász számára még mindig egyfajta
hétpecsétes titkot jelent. A közösségi jog magyarországi alkalmazásának
nehézségei különféle akadályokkal magyarázhatók. Az egyik és minden
bizonnyal legnagyobb problémát a nyelv jelenti: az
acquis communautaire − tehát az alkalmazandó
közösségi jog − jelentős részeit még nem fordították le magyar nyelvre. Ez
különösen az Európai Közösségek Bíróság joggyakorlatára vonatkozik. Ha
ugyanis egy ügyfél olyan jogot szeretne érvényre juttatni, amely csak az
Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata alapján illeti meg, míg az ún.
elsődleges jogforrások (azaz a
szerződések) vagy másodlagos
jogforrások (irányelvek, rendeletek) alapján azonban
explicit módon nem, akkor azzal a problémával szembesül, hogy nem tudja,
hogyan adja ezt a bíró tudomására, aki számára esetleg az Európai Közösségek
Bíróságának joggyakorlata nem is hozzáférhető, vagy ha mégis, akkor csak
nagy erőfeszítések árán. Ilyen helyzetekben tehát ügyességre, jó taktikára,
nagy körültekintésre és a magyar bíróságok gyakorlatával kapcsolatos
tapasztalatokra van szükség.
A következő probléma a magyar polgári perrendtartás sajátosságaiban és
gyakorlati alkalmazásában rejlik: a magyar bírók sem a polgári, sem pedig a
közigazgatási perekben nem vizsgálják meg ex officio, azaz hivatalból a
vonatkozó uniós joganyagot, hanem elvárják, hogy maguk a felek hivatkozzanak
precízen a követeléseiket megalapozó jogszabályokra. Az, hogy mindez a
közösségi jogban is érvényben maradhat-e, egyike a legvitatottabb
kérdéseknek a közösségi jog magyarországi alkalmazását illetően. Addig
azonban, amíg ez a kérdés nem talál egységes elutasításra, tehát amíg nem
válik világossá, hogy hivatalból meg kell vizsgálni, van-e vonatkozó uniós
jogszabály, addig a magyar bíróságok előtt mindenkinek nagyon precízen meg
kell indokolnia követeléseit. Ilyen helyzetekben is ügyességre, jó
taktikára, nagy körültekintésre és különösen a magyar bíróságok
gyakorlatával kapcsolatos tapasztalatokra van szükség. Az, hogy mindezek
mellett a közösségi jog részletes ismerete is elengedhetetlen alapfeltétel,
már szinte magától értetődik.
A harmadik probléma Magyarország közelmúlttal kapcsolatos történelmi
tapasztalataiban keresendő. Habár a szocializmus Magyarországon engedett
némi szabadságot az embereknek, akkor sem feledkezhetünk meg róla, hogy itt
tervgazdaság volt, ami homlokegyenest ellentmondott a szabad versenynek.
Mindez azonban még ma is érezteti a hatását, hiszen a szabad verseny
bizonyos mértékig még mindig korlátozott, ráadásul anélkül, hogy a
konkurencia, és főként az illetékes hatóságok ellenállását kiváltaná. Így
Magyarországon minden bizonnyal könnyebb
kartellt
létrehozni és fenntartani, mint más országokban. Mindezek leküzdéséhez éppen
ezért több erőfeszítés és nagyobb fokú érzékenység szükségeltetik, mint
másutt. Ehhez az
Európai Bizottsággal
kapcsolatos tapasztalatokra is nagy szükség van.
Ezen felül a nem magyar európai uniós polgárok jogérvényesítése is
akadályokba ütközhet. A magyar politikai életben ugyanis még mindig létezik
olyan irányzat, amely elutasítóan viszonyul a nem magyar uniós polgárokkal
szembeni mindenfajta diszkrimináció tilalmához. Ilyen helyzetben kevéssé
gyümölcsöző a jóízlésre apellálni, sokkal inkább szakszerű és határozott
intézkedésekre van szükség, adott esetben akár az Európai Bizottsághoz és a
nemzeti bíróságokhoz fordulva.
Irodánk kiváló szakismerettel és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a
közösségi jog terén. Dr. Donat Ebert az
Európai Bizottság felkérésére több Phare-program
keretén belül és a Német Alapítvány Nemzetközi Jogi Együttműködésért megbízásából öt éven keresztül vezette a magyar bírók közösségi
jogi képzését, valamint több közösségi joggal kapcsolatos publikáció
szerzője.
Ügyfeleink hozzáértő közösségi jogi képviselete mind a nemzeti bíróságok,
mind pedig az Európai Bíróság előtt megtisztelő feladat a számunkra.
|
